Lebegő elegancia

Ilyen például az a családi ház, amelyet a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Építőművészet Szakának két hallgatója, Forgács Benedek és Sáros Levente terveztek, amely a 2022-es „Házat, de gyorsan!” című, szakmagyakorló építészek, illetve építészhallgatók számára meghirdetett építészeti tervezési ötletpályázatunk dicsérő oklevelét érdemelte hallgatói kategóriában. Lássuk hát, miről is van szó!

A Fertő-ház fantázianevű pályamű egy elegáns tömegű, galériás kialakítású, négy hálószobás, földszint + tetőteres épület, melyen a pályamű szerzői a földszint téglatest tömegéből „kiharapva” alakították ki a mindig szükséges és mindig nehéz feladatot jelentő fedett-nyitott teret. A terasz feletti tömeg lebegő hatását a tervezők két hangsúlyozott helyzetű és egy rejtett acélpillér segítségével oldották meg. Prof. Dr. Kiss Gyula DLA, egyetemi tanár, a Bíráló Bizottság tagja a zárójelentésben a magyar népi építészet „lopott tornác” meghatározását használja az oldalsó beugró sávra, szellemes és kiérlelt térképzéssel megáldott pályaműnek nevezi az épületet.

„Azért jöttünk építész szakra, mert nagyon szeretünk alkotni. Az alkotás öröme volt az egyik oka annak, hogy építésznek jelentkeztünk, a másik pedig, hogy az építészet iránt már régóta vonzódtunk. Mindketten nagyon élvezzük az egyetemet, a MOME-s építészek általában szokták szeretni az itteni munkát és az itteni légkört. A MOME emberarcú, annyira kis létszámú osztályok vannak és annyira jó a viszonyunk a tanárainkkal, hogy a MOME-n egy személyes, családias légkör uralkodik, ami a szakmai tudásbővítésen túl örömtelivé teszi a hétköznapokat is.”- meséli Forgács Benedek és Sáros Levente.

Házuk tervezésénél fontosnak tartották, hogy az épület illeszkedni tudjon a magyar falvak, és agglomerációs területek utcaképébe, tipikusan egy fésűs elrendezésű utcaképbe illő házat terveztek. A ház archetipikus formáját a tömegéből kiharapott veranda és terasz töri meg, a tervezők a belső elosztásában egyszerűségre és használhatóságra törekedtek, ezt a ház közepén elhelyezkedő dupla belmagasságú térrel tették izgalmassá.
” A pályázati feladat egy típusház tervezése volt. Ha nem típusházról lett volna szó, akkor teljesen másként látunk neki a tervezésnek. Minden jó tervezés alapja, ha van mihez, van kihez viszonyulni.  Mi nagyon szívesen indultunk volna ki a családból, illetve a környezetből, mert a jó ház ezekből indul ki, ezekre reagál erősen, ezeknek az eredője.” A díjnyertes hallgatók szerint egy jó családi házban egészségesen vannak elosztva a terek, a szülők terei függetlenek a gyerekek tereitől. A szülők rendelkeznek elvonulós térrésszel, ami mentes a gyerekzsivajtól, de mégis közel van hozzájuk, és értelemszerűleg nagyon gyorsan elérhető a két pont egymástól. A tervezői páros a földszinten helyezték el a szülői térrészt - a tetőtér és a galéria a gyerekeké. Ezen kívül véleményük szerint a jó családi ház egészséges kapcsolatot ápol a kerttel. Ennél az épületnél is erre törekedtek.

Hangsúlyozták azt is, hogy a típusháznak is megvan a maga helye, sok előnye van, nyilvánvalóan hatékonyabb, valamint idő- és költségtakarékosabb megoldás, valamint véleményük szerint egy típusház lehet racionális választás, és természetesen egészen biztosan kell kötni néhány kompromisszumot is. „Kicsit személytelen így tervezni, de érdekes feladat volt egy fiktív családnak egy ilyen egyszerű, okos alaprajzot, egy logikus és egyszerű elrendezést a lehető legizgalmasabban megteremteni és belevinni annyi finomságot, amennyi kívánatossá teszi a házat.” Elmondásuk szerint a pályázati feladat, már csak jellegéből adódóan is bizonyos mértékig behatárolta a lehetőségeiket, a kötelezően felhasználandó szerkezeti elemek miatt el kellett vetniük néhány eredetileg izgalmasnak tűnő ötletet. Ilyen volt például a konzol alkalmazása is, de mindez nem ment az épület kárára. „Ilyen egy pályázat, nem volt különösebb nehézség, ha elfogadtuk a játékszabályokat. Nem kerülgetni kellett, hanem csak tudomásul venni.”

„Mi az egyetemi előkészítőn találkoztunk, most osztálytársak vagyunk. Tavaly Börzsei Tamás építész volt a tanárunk, ő segített a pályázásban is. Hozzá vittük el a tervünket pár hetente, hogy nézze meg és mondjon róla véleményt. Ezt a házat a második elvégzett félév után terveztük és az első év a MOME-n nem konkrétan a lakóépületekről szól. Ahogy néztük, a többi díjazott a tanulmányaiban előrébb lévő diák volt. Jól esett a díj, amit kaptunk, mert a „Házat, de gyorsan!” nemcsak az első pályázatunk, de az első háztervünk volt. Úgy látjuk, hogy a Bíráló Bizottság értette a házunkat, mindazt, amit át szerettünk volna adni a házzal kapcsolatban.”

Szerző: Tóth Balázs