Neves zsűri választotta ki az inspirációtárba kerülő új terveket

Horváth Sándor, Széchenyi-díjas okleveles építészmérnök, címzetes egyetemi docens (BME Épületszerkezettani Tanszék) a Bíráló Bizottság elnökének értékelése a „Házat, de gyorsan!” tervezői ötletpályázatról.

Tisztelt Pályázók!

…és természetesen valamennyien, akik a lebonyolításban is részt vettek!

Jó érzés az elvégzett munka, a jó teljesítmény elismerésében közreműködni. Szakmai munkásságom kapcsán sok ilyen lehetőség adódott, az ezzel kapcsolatos bármiféle kezdeményezést szívesen támogatom, és örömmel veszek benne részt. Azért is, mert az ilyen jellegű megmérettetés azt mutatja, hogy mindig vannak, akik a napi szürke robot mellett többlet energiabefektetéssel előre szeretnék tolni az építészmérnöki szakmagyakorlás szekerét. Még van bennünk szufla, még vannak ötleteink, még van időnk és energiánk egy-egy különleges – és nem piaci(!) – felhívásnak, kihívásnak megfelelni.
Egy pályázaton való részvétel ezt jelenti. Volt időszak, amikor – kellő piaci megbízás hiányában – sok építész számára csak egy-egy sikeres pályázat jelentett bevételi forrást.


Saját első pályázati élményem 1976-hoz kötődik. Frissen végzett építész üzemmérnökként a Debreceni Tervező Vállalatnál kezdtem, ahol Mikolás Tibor, Boruzs Bernát, Arató András, Szente Gábor építészekkel közösen, több tervvel is részt vettünk egy nagyelemes, előregyártott rendszer alkalmazásával készítendő költségtakarékos többlakásos lakóépület országos ötletpályázatán.
Ez a rendszer akkor még a kohósalak nagyblokkos építési rendszer volt.
Modulméret, a szükséges legkisebb alapterületek, az akkori előírásoknak megfelelő energetika – csak jelzem, ez utóbbi akkor a 30 cm vastag kohósalak nagyblokk panelekkel teljesíthető volt…
Akkor már ismerve Boruzs Berci végtelenül racionális gondolkodását és alaposságát, nem volt kétséges, hogy nyerünk. Nem is volt kétséges; egy első és egy második díjat sikerült beseperni.

Az 1970-es ’80-as években a lakásépítés csúcsra járt, volt olyan év, hogy csak a paneles technológiával épített új lakások száma meghaladta a százezret. Bár ismét fellendülőben van a lakásépítés, de messze vagyunk ezektől a számoktól.
Az adott időszakot a rendszerváltásig még a nagypaneles lakásépítés határozta meg, aztán az uniformizálással, a tartó- és épületszerkezeti kötöttségekkel szembeni ellenérvek az adott technológiát lassan leírták. A házgyárak az új társadalmi-gazdasági rendszerben már nem bizonyultak piacképesnek, lassan felszámolásra kerültek.

Ugyanakkor el kell ismerni azt a társadalmi igényt, hogy az építkezők gyorsan, mielőbb, lehetőleg már holnap szeretnének beköltözni. Ez csak az építési folyamat gyorsításával lehetséges.
A hagyományos, falazott-vakolt, sok vizet alkalmazó technológiák ideálisan két évre tették egy-egy családi, vagy társasház megépítését. Az első évben az alapozás és a teherhordó szerkezetek, majd a következő évben a nyílászárók, a belső szakipar az épületgépészet és a felületképzések készültek el.
Ezt követte az első fűtési szezon, amikor is bőséges szellőztetéssel és túlfűtéssel kellett kiszárítani a szerkezeteket, ha az építtető el akarta kerülni a párásodást, penészedést.

E hátrányok kiküszöbölését tette lehetővé a pórusbeton építésmód, ahol nincs falazóhabarcs, vakolat; az egyedüli jelentős nedvességbeviteli szerkezet az aljzatbeton volt. Ez időben terjedt el az „üzletszerű lakásépítési kéjelgés” keretében megvalósított gyors építés, azaz februárban elkezdünk alapozni, és augusztus-szeptemberben be lehet költözni…
Ezek a gyorsépítések a kötelező száradási időt messze nem tartották be. Gondoljunk csak arra, hogy egy aljzatra fa burkolatot készíteni csak annak légszáraz állapotában lehet, ami a szakmai ökölszabályok szerint legalább nyolc hét… ez ebbe az átfutási időtartományba nem fért be, anno meg is növekedtek az ilyen jellegű szakértési feladataink…

A mielőbbi lakáshoz jutás ma egyre inkább elvárás. A szerelt, szárazépítési technológiák, a készházak nem igazán elterjedt technológiák hazánkban, de épp fenti igény növekedéséből adódóan, szerepük és részarányuk egyre nagyobb.
Bármilyen üzemi előregyártás kétségtelen előnye a helyszíni élőmunka igény csökkentése, az időjárástól való függés mérséklése, és az adott építési termék állandóbb minőségi színvonala.

A jelenlegi pénzügyi támogatási rendszerekkel a megnövekedett lakhatási igények teljesítéséhez nincs elegendő szakképzett munkaerő, egyrészt az elvándorlás, másrészt a szakképzési politika hiányosságai miatt. A XXI. században nincs olyan központilag irányított ösztönző, mely a fiatalokat a kézműves szakmák felé irányítaná.
Ezt a helyzetet ismerik fel az előregyártásban fantáziát látó gyártó vállalkozások, és a felvetett kérdésekre választ próbálnak adni. Megjegyzem, az ipari, kereskedelmi és sport célú létesítmények terén az előregyártás mindig is uralkodó volt, méltóan folytatva az 1950-es, ’60-as években kivívott, és nemzetközi szinten is elismert érdemeket.

Ki a teherhordó szendvicspaneles építésmódban, ki csak a tartószerkezet előregyártásában látja a jövőt. A mostani pályázat kiírójának gyakorlatában az előregyártás és a helyszíni monolitikus szerkezetépítés közös előnyének ötvözését láthatjuk, hiszen a kéregpanel bentmaradó zsaluzatként egyedileg előre gyártható, de a kiöntéssel a monolitikus építésből adódó többletet is megnyerhetjük.
A szilikát szerkezetek nagyobb tömege jobb hőtárolást, hőcsillapítást, és léghanggátlást eredményez, és – talán – jobban megfelel a több évszázados magyar építési hagyományoknak; gondoljunk csak a vályogépítésre, a kalákában felhúzott kádárkockákra, stb. A faváz, vagy boronafal mindig is távolabb állt a hazai szokásoktól.

Ugyanakkor rögzíteni szükséges, hogy az előregyártás jelentős ésszerűsítést feltételez. Elvileg nem kizárt az elemfajta és szám növelése, de ez a rendszer költséghatékonyságát veszélyezteti, bár a minden igényt kiszolgáló előregyártás elsősorban a technológia, és a nem a konkrét méret, illetve forma tipizálására törekszik.

Nem mehetünk el az energetika követelményei mellett: a hatékonyan és ezzel együtt környezettudatosan üzemeltethető épület egyszerű tömegű kell legyen. Minél összetetteb egy épülettömeg, annál nagyobb lesz a fajlagos lehűlő felület a beépített térfogathoz képest. A XXI. században már a kompakt ház a divat, legyen ez lapostetős, vagy magastetős. Elvárás, hogy a termikus burok körrajza minél egyszerűbb legyen, a teljes értékű fűtést nem igénylő terek kerüljenek ezen kívülre!
Ez a kérdés összevág az előregyártással, mely szintén az egyszerű tömeg mellett teszi le a voksot. Így érthető a kiíró elvárása: az építészeti igényesség egyszerű tömegalakítással, hatékonyan gyártható szerkezetekkel legyen elérhető.
Talán e hármas követelmény fogalmazza meg leginkább a pályázatokkal szembeni elvárásokat, így a Bíráló Bizottság számára is ezek voltak az értékelés legfontosabb szempontjai.

A beérkezett tervek jól tükrözik a hazai telekadottságokat, mert a nagy telekre épülő tágas földszintes alaprajzi elrendezés, a szalagtelkes telepítés, vagy az oldalhatáros elhelyezésre egyaránt érkezett javaslat, de volt pályázó, aki az átriumos házban látja az ajánlott épületformát.

Az épületek tömegalakítása terén is szinte minden lehetséges változatra volt példa: földszintes lapostetős, földszintes magastetős de egyterű, tetőtérbeépítéses, vagy emeletes házak egyaránt szerepeltek a javaslatok között. A tagolt, többszörös kiugrású formák szerkezeti nehézséget, és energetikai szempontból alacsonyabb hatékonyságot jelenthetnek.




A tetősíkok meredeksége is változó volt; de a korábban annyira kedvelt, alacsonyabb hajlású, számomra (is) tájidegen mediterrán hangulatú tetők talán kisebb hányadban voltak. A bíráló bizottság inkább a jó kihasználtságot biztosító, 40-45-fok körüli tetőket ítélte kedvezőbbnek a kiírás feltételeinek teljesítése szempontjából.

A lapostetők esetén a növényzettel történő telepítés kedvező elbírálású volt, és természetesen az alternatív energiatermelés eszközei, lehetőségei is előnyös értékelést jelentettek, mint ahogy a nyári benapozás elleni védelemről történő gondoskodás is.

A lakásalaprajzokat tekintve a nagyvonalúbb térélményt nyújtó (pl. körüljárható, átlátható, galériás, stb.) szerkesztésű tervek kaptak kedvezőbb értékelést. Kiemelt hangsúlyt fektettünk a szélfogó és/vagy előtér szükségességére, hiszen a külvilággal közvetlen kapcsolatos lakóépületről beszélünk, ahol a kedvező energetikai működés miatt elengedhetetlen egy zsilipelés… A nyugodt elvonulást biztosító háló zóna biztosítása, a házak léptékéhez illő tároló és kiegészítő terek kialakítása ugyanígy értékelési szempont volt.

Ki kell emelni, hogy a hallgatói tervek általános színvonala semmiképp sem volt gyengébb a már nagyobb tapasztalattal rendelkező, szakmagyakorló építészmérnökök munkáinál; ez vélhetően az oktató konzulensek munkáját is dicséri. A fiatal generáció CAD-használati felkészültsége is magas színvonalú, de ők már az ún. „Y” vagy „Z” generáció tagjaiként ebbe születtek, ebben nőttek fel.

A Bíráló Bizottság véleménye, hogy a pályázat összességében elérte célját, mert jó ötleteket tartalmazó terv-javaslatok születtek, melyek – különösen a díjazott tervek esetében – költséghatékonyan meg is valósíthatók. Az ajánlott tervek építészetileg értékes ötleteket tartalmaznak, de a kiírás szellemiségét kevésbé teljesítették.